Hogyan engedjük el a múltbeli hibákat és kínos emlékeket?

Hogyan engedjük el a múltbeli hibákat és kínos emlékeket?
Matthew Goodman

Olyan termékeket mutatunk be, amelyekről úgy gondoljuk, hogy hasznosak olvasóink számára. Ha a linkjeinken keresztül vásárol, jutalékot kaphatunk. Mindenki követ el hibákat, ez az élet velejárója. De az emberek különböznek abban, hogy meddig ragaszkodunk a hibáinkhoz, hogyan érzékeljük őket, és mennyire kínoznak bennünket.

Vannak, akik a hibákat a tanulás és a fejlődés lehetőségének tekintik. Minden kudarc a változás lehetősége. Mások nem hajlandóak belegondolni, hogy hibáztak, inkább elterelik a figyelmüket a fájdalomról. És vannak, akik éjszakánként ébren fekszenek, és a tíz évvel ezelőtti kínos emlékeket idézik fel. A kudarcok listája lehetetlenül hosszúnak tűnik. Kihívás lehet bármi másra koncentrálni.

Azonosulsz az utóbbi csoporttal? Nehezen engeded el a kínos találkozások fájdalmas emlékeit? Megtanulhatod, hogyan engedd el az apró hibákat. Ideális esetben a következő lépéseket követed a legjobb eredmény eléréséhez: megbocsátasz magadnak és továbblépsz.

1. Koncentrálj a légzésedre, hogy segítsen nyugodtnak maradni.

Amikor kihívást jelentő emlékek vagy gondolatok merülnek fel bennünk, az egyik probléma az, hogy vagy elsöpörnek bennünket, vagy megpróbálunk harcolni ellenük.

Mondjuk, emlékszik arra az esetre, amikor felkészületlenül ment egy előadásra a munkahelyén, mindenki előtt dadogott, és nem tudott helyesen válaszolni a kérdésekre. A legtöbb ember a reaktív módszerek egyikével vagy mindkettővel él: vagy végigmegy az esemény részletein, miközben szidja magát, vagy azt mondja magának, hogy ne gondoljon többet rá.

Egyik módszertől sem érezzük magunkat jobban.

Ehelyett próbáljon meg a légzésére koncentrálni. Tanulmányok szerint a lassú légzéstechnikák jelentősen javíthatják a szorongás mértékét.[] Egy egyszerű gyakorlat az, hogy lassan négyig számolva az orrán keresztül lélegezzen be. Érezze a levegőt a hasában. Tartsa vissza a lélegzetét egy pillanatra, majd lassan lélegezzen ki, ismét négyig számolva.

Amikor gondolatok jelennek meg, csak összpontosítsd újra a figyelmedet a légzésedre. Ne küzdj a gondolataid ellen, de próbálj meg nem is beléjük ragadni. Ez a fajta gyakorlat az úgynevezett mindfulness-gyakorlat alapja.

2. Figyeld meg, mit érzel a testedben

Miután a tested néhány légzés után kezd kicsit ellazulni, itt az ideje a következő lépésnek.

Lassan pásztázza végig a testét, és próbáljon meg odafigyelni minden érzésre, amit érez. Kezdje a lábától, és lassan haladjon végig a teste többi részén. Használhat egy vezetett hangmeditációt, hogy segítsen összpontosítani.

Miközben a testét fürkészi, észreveheti, hogy egyes testrészei megfeszülnek, amikor a múltbeli hibájára vagy kínos pillanatára gondol. A keze úgy érezheti, mintha össze akarna szorulni, vagy azon kaphatja magát, hogy a szíve gyorsabban ver.

Néha meglepő dolgok jönnek elő. Lehet, hogy egy szín vagy egy forma jelenik meg, amikor a testünkre irányítjuk a figyelmet. Próbáljuk meg nem ítélkezni a gondolataink felett, hagyjuk, hogy jöjjenek és menjenek.

3. Engedd, hogy érezd az érzelmeidet

Amikor a múltbeli hibákra gondolunk, hajlamosak vagyunk belekeveredni a történetbe.

"Másképp kellett volna viselkednem, olyan hülye vagyok! Biztos bunkónak tart. Nem csoda, hogy nem tudok hosszú távon kapcsolatban maradni."

És így tovább és tovább.

Miközben a történetre koncentrálunk, figyelmen kívül hagyjuk az érzéseinket. Miután a testünk érzéseire koncentráltunk, próbáljunk meg nevet adni az emlékhez kapcsolódó érzelemnek.

Lehet, hogy frusztráltnak, zavarodottnak, szégyennek, bűnösnek, szomorúnak, pánikba esettnek, bizonytalannak vagy undorodónak érzi magát. Mindezek az érzések (vagy bármely más érzés, amit érez) normálisak.

Vegyük észre, hogy az olyan dolgok, mint a "hülye", "rossz" és így tovább, nem érzelmek, hanem ítéletek. Ezek részei azoknak a történeteknek, amelyeket az elménk mesél nekünk. A történetek érdekesek lehetnek, és sokat elárulhatnak rólunk és a világról, amelyben élünk. De fontos megjegyezni, hogy ezek csak történetek, és nem objektív igazságok.

4. Értse meg, mi ment rosszul

Miután teret adtál az érzelmeidnek, most már nyugodtabban át tudod tekinteni és megvizsgálhatod az eseményt.

Próbáld meg nem ostorozni magad a hibád miatt. Ehelyett vizsgáld meg az azt megelőző eseményeket. Ki mit mondott? Mi történt körülötted? Gondold át, mit gondoltál és éreztél akkoriban.

A hiányosságok kitöltése segít magyarázatokat találni. Talán azt hitte, hogy a beszélgetőpartnere viccel, és nem vette észre a jeleket, hogy támogatást keres? Talán fáradt volt, éhes és szórakozott. Lehet, hogy nem vette észre a társas jeleket. A helyzet ítélkezés nélküli vizsgálata segíthet abban, hogy tanuljon belőle.

5. Képzeld el, mit csinálnál másképp

Miután átgondolta, miért reagált úgy, ahogyan reagált, megpróbálhatja elképzelni, hogyan reagálhatott volna másképp. Ha jobb megoldásokat talál ki, kisebb lesz a valószínűsége annak, hogy a jövőben megismétli ugyanazt a hibát.

És ha egyszer az elméd úgy véli, hogy az ügy "megoldódott", nem lesz szüksége arra, hogy folyton felidézze ugyanazt az eseményt. Ha mégis felidézi, emlékeztetheted magad: "Ez a múltban volt, és tanultam belőle".

Ha segítségre van szüksége ahhoz, hogy elképzelje, hogyan reagáljon a kínos helyzetekre az adott pillanatban, olvassa el útmutatónkat: Kínos és kínos helyzetek kezelése.

6. Emlékezz arra, hogy mindent megtettél

Ha azon kapod magad, hogy a múltbeli hibáid miatt ostorozod magad, segíthet, ha kedvesen beszélsz magadhoz.

Amikor a múltbeli hibáinkat járatjuk a fejünkben, hajlamosak vagyunk szigorúan ítélkezni magunk felett. Olyan dolgokat gondolunk, mint: "Jobban kellett volna tudnom." "Soha nem sikerül jól csinálnom a dolgokat." "Mindig elkövetek ilyen hibákat." "Mindig ilyen hibákat követek el."

Ahelyett, hogy ilyen kemény dolgokat mondanál magadnak, próbáld meg azt mondani magadnak:

  • Nem tudtam jobbat.
  • Mindent megtettem a tudásomból, amivel rendelkeztem.
  • Hibát követtem el.
  • Nem tudtam jobbat.
  • Sokat tanultam.

A pozitív önbeszéd nem kifogás arra, hogy elkerüljük az új készségek tanulását. De önmagunk ostorozása nem hatékony módszer arra, hogy rávegyük magunkat a változásra. A dicséret és a pozitív megerősítés bizonyítottan hatékonyabb a változás elérésében, és nincs negatív hatással a változásra való belső motivációnkra[].

Lásd még: Szociálisan alkalmatlan: jelentés, jelek, példák és tippek

7. Emlékeztesse magát a sikereire

Nem csak egy olyan ember vagy, aki hibázott. Sok más pozitív tulajdonságod is van, és semmi baj nincs azzal, ha emlékezteted magadat ezekre.

Segíthet, ha folyamatosan listát vezetsz az elért eredményeidről és pozitív tulajdonságaidról. Amikor olyasmit teszel, amitől jól érzed magad, írd le egy füzetbe. Ez lehet az, hogy az egyik legjobb jegyet kaptad egy dolgozatra, hogy a munkatársad bókolt neked, vagy hogy segítettél a szomszédnak azzal, hogy bevásároltál neki, amikor beteg volt. Írj le annyi dolgot, amennyit csak tudsz, apró ésnagy.

Amikor azon kapod magad, hogy ostorozod magad, nézd át ezt a jegyzetfüzetet, és emlékeztesd magad életed jó pillanataira. Ez segít megbocsátani magadnak, és továbblépni.

8. Készítsen tervet, és kezdje el a változtatásokat

Miután átgondolta, mi ment rosszul, gondolja át, hogyan kerülheti el a hasonló hibák elkövetését a jövőben.

Elterelte a figyelmét, mert egyszerre próbált beszélni és sms-t írni? Tegye le a telefont, amikor a jövőben másokkal beszélget.

Úgy tűnik, hogy a hangnemed és a testbeszéded miatt udvariatlannak tűnsz? Olvasd el és gyakorold, hogyan tűnhetsz megközelíthetőbbnek, és hogyan tudsz kényelmesen szemkontaktust teremteni a beszélgetés során.

Lásd még: 129 Nem barátok idézetek (szomorú, boldog és vicces idézetek)

Ha szociális szorongása vagy depressziója akadályozza a társas érintkezésekben, tegyen lépéseket egy támogató csoport felkutatására.

9. Szükség esetén kérjen bocsánatot

A régi hibák felemlegetése igazán ijesztő lehet. Végül is azt szeretnénk, ha mások elfelejtenék őket.

De ha lezárja az Önt zavaró eseményeket, akkor kevésbé valószínű, hogy azok újra és újra előjönnek.

Mondhatsz valami olyasmit, mint például: "Gondolkodtam azon, amikor meséltél nekem a tériszonyodról. Rájöttem, hogy akkoriban elég érzéketlen voltam. Sajnálom, ahogyan reagáltam. Megértem, hogy talán úgy érezted, nem támogatnak".

A barátod valószínűleg értékelni fogja az elismerésedet. Lehet, hogy kiderül, hogy a másik személy valójában nem is emlékszik a hibádra. Mindenesetre a bocsánatkérés nem csak neki szól, hanem neked is.

Persze nem kell minden kínos emléket felidézni, ami eszedbe jut. Nem kell felvenni a kapcsolatot azzal, akivel 20 éve nem beszéltél, hogy bocsánatot kérj, amiért elloptad a játékát az óvodában.

Gyakori kérdések a hibák elengedéséről

Hogyan hagyjam abba a hibák miatti aggódást?

Emlékeztesd magad arra, hogy előbb-utóbb hibázni fogsz. Ahogyan az embereket akkor is lehet szeretni, ha hibáznak, úgy te sem érsz kevesebbet, ha hibázol. Hagyd, hogy tanulj a hibáidból, ahelyett, hogy ostoroznád magad.




Matthew Goodman
Matthew Goodman
Jeremy Cruz kommunikációs rajongó és nyelvszakértő, aki elkötelezett abban, hogy segítsen az egyéneknek fejleszteni társalgási készségeiket, és növelje önbizalmukat, hogy hatékonyan kommunikálhassanak bárkivel. A nyelvészeti háttérrel és a különböző kultúrák iránti szenvedéllyel rendelkező Jeremy tudását és tapasztalatát egyesíti, hogy gyakorlati tippeket, stratégiákat és forrásokat biztosítson széles körben elismert blogján. Barátságos és rokonszenves hangvételű Jeremy cikkei arra törekszenek, hogy az olvasókat leküzdjék a társadalmi szorongásokat, kapcsolatokat építsenek ki, és maradandó benyomásokat hagyjanak a hatásos beszélgetéseken keresztül. Legyen szó professzionális helyszíneken való navigálásról, társasági összejövetelekről vagy mindennapi interakciókról, Jeremy hisz abban, hogy mindenkiben megvan a lehetőség, hogy feltárja kommunikációs képességeit. Lebilincselő írói stílusával és gyakorlatias tanácsaival Jeremy elvezeti olvasóit, hogy magabiztos és szókimondó kommunikátorokká váljanak, elősegítve az értelmes kapcsolatokat magánéletükben és szakmai életükben egyaránt.