Hogyan mesélj el egy történetet egy beszélgetésben (15 mesélői tipp)

"Amikor megpróbálok mesélni a barátaimnak, látom, hogy elkalandozik a tekintetük. Néha egyáltalán nem reagál senki a történeteimre, ami kínos. Hogyan válhatnék jobb mesélővé?"

Kínos, amikor csak úgy mesélsz egy történetet, hogy nem vagy csak kevés reakciót kapsz. Ebben a cikkben megtudhatod, hogyan tarthatod fenn mindenki figyelmét, és hogyan alakíthatod a mindennapi eseményeket érdekes történetekké.

1. Meséljen a hangulathoz és a környezethez illő történeteket.

Csak olyan történeteket mesélj, amelyek illeszkednek a beszélgetés aktuális témájához és hangneméhez. Más szóval, mesélj vidám történeteket, ha éppen pozitív beszélgetést folytatsz valakivel, szomorú történeteket, ha a hangulat komorabb, és így tovább. Bármilyen jó is egy történet, egy kicsit sem fog jól esni, ha nem a helyzethez vagy a hangulathoz kapcsolódik.

Kövesse a beszélgetés menetét. Ha a beszélgetés továbbhalad, és az emberek más témáról kezdenek el beszélni, ne próbáljon témát váltani, csak azért, hogy elmondhassa a saját történetét. Ez a stratégia alkalmanként működhet egy négyszemközti beszélgetésben, de csoportos beszélgetésben szinte soha.

2. Válassza ki a megfelelő történetet a közönségének

Általános szabály, hogy ha a közönséged már volt hasonló helyzetben, akkor valószínűleg értékelni fogják a történetet. Ha igen, akkor sokkal viccesebbnek fogják találni a történetet, mert azonosulni tudnak vele.

Vegye figyelembe a hallgatóság ismereteit és hátterét. Ha például programozó, és egy olyan vicces történetet szeretne elmesélni, amely a munkahelyén történt önnel, ne használjon szakzsargont vagy szakkifejezéseket, hacsak a hallgatóság nem rendelkezik alapvető ismeretekkel az ön munkaköréről és iparágáról.

Azt is át kell gondolnod, hogy a közönséged milyen témákat és humort fog élvezni, és milyeneket nem. Például a nagyszüleid nem biztos, hogy szívesen hallanának arról, hogy mit csináltál, amikor nagyon berúgtál egy buliban, de a történet jól működhet egy baráti összejövetelen.

3. Kerülje a mások történeteinek felülmúlását.

Ha valaki elmesél egy történetet, és mindenki imádja, csábító, hogy elkezdjünk hasonló történeteken gondolkodni, amiket mi is elmesélhetnénk. Ösztönösen hasonlóan pozitív reakciót akarunk kapni, mint amilyet az a másik személy kapott.

De ha azonnal a saját tapasztalatainkról kezdünk el beszélni, a másik ember úgy érzi, hogy felülmúljuk vagy háttérbe szorítjuk. Ellopjuk a helyét a rivaldafényben.

Ha tehát valaki megoszt egy vicces dolgot, ami akkor történt, amikor Guatemalában volt, gyakran jobb, ha nem beszél egy még viccesebb dologról, ami akkor történt, amikor Venezuelában volt.

Ez ugyanúgy igaz a négyszemközti beszélgetésekre, mint a csoportos beszélgetésekre.

Mindig adj a másiknak a megérdemelt figyelmet, kérdezz utána, nevess mindenkivel, és élvezd a pillanatot. AZT követően elmondhatod a történetedet.

4. Kerüld az olyan történeteket, ahol te vagy a hős.

A küzdelemről szóló történet szinte mindig érdekesebb, mint a győzelem története. A legtöbb esetben a siker akkor válik először érdekessé, ha küzdelem után következik. Ezért népszerűek a filmekben, sorozatokban és könyvekben a "rongyokból gazdaggá" történetek.

Attól még beszélhetsz pozitívan magadról. Nem kell állandóan öniróniát gyakorolnod. De a közönségedet valószínűleg nem fogja szórakoztatni egy olyan történet, amely a pozitív tulajdonságaidat vagy eredményeidet állítja a középpontba.

Egy történet társadalmi környezetben értékesebb, ha az emberek jól érzik magukat tőle. Kerülje az olyan történeteket, amelyek miatt mások kisebbrendűnek érzik magukat.

Bővebben: Hogyan szerezd meg a körülötted lévő emberek tiszteletét.

5. Ne kezdj egy történetet úgy, hogy elárulod a végét!

Egy tudományos jelentésben a legfontosabb eredmény áll az első helyen. Például: "A tudósok felfedezték az Alzheimer-kór gyógymódját." A fő üzenet után a háttér és az összefüggések kerülnek kifejtésre a részletesebb információkra kíváncsi olvasók számára.

Ez a "felülről lefelé" irányuló megközelítés remekül alkalmas a legfontosabb információk átadására, de unalmas módja a történet elmesélésének.

A jó történetek alulról felfelé haladnak. Először megadja a kontextust és a hátteret, majd további részleteket oszt meg, hogy a hallgató érdeklődését fenntartsa, mielőtt végül a végén felfedné a csattanót.

Íme egy példa egy felülről lefelé irányuló történetre:

"Ma fordítva vettem fel az ingemet egy nagy megbeszélésre. Csak utána vettem észre, amikor belenéztem a fürdőszobai tükörbe. A főnököm furcsán nézett rám, és néhány gyakornok is kuncogott, amikor felálltam, hogy előadást tartsak. Azt hiszem, azért vettem fel rosszul az ingemet, mert annyira siettem ma reggel."

A történet elmesélése felülről lefelé nem szórakoztató. Inkább panaszkodásnak tűnik, mint viccesnek. A mesélő a legfontosabbat adja ki először: "Egy nagy megbeszélésen kifordított pólóban mentem el." A történet elmesélése nem szórakoztató.

Egy jó történetben alulról felfelé haladva akarunk haladni. Először is, meghatározzuk a kontextust. Ebben a történetben ez valami ilyesmi lenne: "Ma reggel nagyon siettem, mert ma egy fontos megbeszélésem volt a munkahelyemen." Ez a történet a következő.

A csattanó legyen az utolsó. Például: "Amikor utána kimentem a fürdőszobába, belenéztem a tükörbe, és láttam, hogy az ingemet kifordítva viselem."

Kezdje a történetet egy horoggal

Ahelyett, hogy rögtön beleugranál a történetbe, kezdheted egy horoggal. A horog nem árulja el, hogy mi történik a történetedben, de azt üzeni a hallgatóságnak, hogy egy emlékezetes anekdotára számíthat. A történetet továbbra is alulról felfelé kell elmesélned; a horogtól a hallgatóságnak többet kell várnia, de nem szabad felfednie a befejezést.

Például:

• [Egy könnyed beszélgetés a rosszul sikerült nyaralásokról]: "Ha már a rossz utazási tapasztalatoknál tartunk, meséltem már neked arról, amikor egy trópusi szigeten ragadtam?"
• [Egy beszélgetésben a betörők furcsa dolgairól, amelyeket betöréskor tesznek]: "Egyszer egy betörő valami nagyon furcsát csinált a konyhámban."

6. Adjon elég részletet a helyszín megteremtéséhez

Valószínűleg ismer olyan embereket, akik sokáig tudnak fecsegni egy történet finomabb részleteiről, és soha nem jutnak el a lényegre. Ezáltal a hallgatóságuk elveszíti az érdeklődését. A helyszín megteremtéséhez kontextust kell adnod, anélkül, hogy túl sok részletet adnál meg.

Ugyanakkor, ha az emberek túl kevés kontextust adnak meg, nehéz megérteni a történet lényegét.

Ha például valami vicces történetről mesélsz, ami reggel történt veled, mert elaludtál, akkor az előző esti teendőidről való beszéd lényegtelen lenne, és valószínűleg nem lenne túlságosan lebilincselő. Ha viszont nem tennéd egyértelművé a hallgatóid számára, hogy a történeted reggel játszódott, akkor összezavarodnának.

7. Élénk leírásokat használjon

Az élénk leírások túlzásba vitelével túl drámainak tűnhet, de ha egy-kettőt beleszórsz a történetedbe, az nagyszerű módja lehet annak, hogy lekösd a közönség figyelmét.

Próbálja ki a következőket:

Hasonlók: Két dolog közötti közvetlen összehasonlítás. Pl. "A pók olyan aranyos volt, mint egy bolyhos, fekete pompon lábakkal."

Metaforák: Nem szó szerinti leírás. Pl. "Az új főnök mogorvának és ijesztőnek tűnt, de valójában egy puha, barátságos medve volt".

Analógiák: Két dolog közötti összehasonlítás, amely magyarázatként szolgál. Pl. "A hangulata olyan volt, mint egy jojó, mindig fel-le mozgott."

8. Használjon logikus történetszerkezetet

Ahhoz, hogy egy történetnek értelme legyen, világos eleje, közepe és vége kell, hogy legyen. Általános szabály, hogy az egész történet nem tarthat tovább néhány percnél.

Ha elfelejtesz egy részletet, ne térj vissza a történet egy korábbi részéhez, hacsak nem feltétlenül szükséges. Ha valaki félbeszakít, és lényegtelen vagy zavaró kérdést tesz fel, mondd azt: "Várj egy kicsit, ez egy teljesen más történet!", és folytasd.

9. Vegye fel a szemkontaktust a hallgatóival

A népi bölcsesség szerint, ha valaki őszinte, akkor beszélgetés közben képes lesz egyenesen a szemedbe nézni. Ez nem mindig igaz, de sokan úgy vélik, hogy ha valaki nehezen veszi fel a szemkontaktust, akkor lehet, hogy rejteget valamit.[]

Ha megtanulja, hogyan kell megfelelő szemkontaktust használni, megbízhatóbbnak, megnyerőbbnek és őszintébbnek tűnhet. Gyakorlati tippeket találhat az útmutatóban arról, hogyan lehet kényelmesen felvenni a szemkontaktust egy beszélgetés során.

10. Használd a hangodat, hogy a történet életre keljen.

A jó mesélők a hangjukat használják arra, hogy a hallgatóságot lekössék. Kísérletezzen a hangerő, a hangmagasság és a hangszín változtatásával.

Például:

• Beszéljen gyorsabban, hogy a történet izgalmas pillanatainak leírásakor az energia és a sürgősség érzetét keltse.
• Emelje fel a hangerősséget, hogy kiemelje a történet kulcsfontosságú pontjait vagy fordulatait.
• Adj külön "hangot" minden egyes személynek a történetedben. Légy óvatos, mert ez érzékenységet igényel. Minden karaktert különállóvá akarsz tenni anélkül, hogy kigúnyolnád vagy karikatúrává változtatnád őket.

Ne vigyük túlzásba ezeket a technikákat, különben elvonjuk a közönség figyelmét a történetről.

Ha hajlamos vagy monoton hangon beszélni, a hallgatóid nehezen tudnak figyelni a történetedre, még akkor is, ha az vicces. Ebben az útmutatóban a monoton hang javításáról találsz tippeket, hogyan teheted érdekesebbé a hangodat.

11. Használja a szüneteket a drámai hatás érdekében

A rövid szünetek megszakíthatják a történet folyását, feszültséget teremthetnek, és kiemelhetik a fontos pontokat.

Használhat például rövid szünetet:

• Mielőtt felfedne egy kulcsfontosságú információt.

Példa: So s végül lejön a lépcsőn, és azt mondja: "Nem tudom, hogy mondjam el, de... [rövid szünet] egy kígyó van a fürdődben".

• Ha időt akarsz adni a közönségednek, hogy egy szórakoztató mentális képet alkosson...

Példa: "Szóval ott álltunk, három menedzser, mindannyian banánjelmezbe öltözve. Képzeljük csak el egy pillanatra... [Rövid szünet] Aztán..."

• A történet csattanója előtt

Példa: "Aztán végre rájöttem, miért nem értettem egyetlen szót sem, amit a professzor mondott... [Rövid szünet] Fél órája rossz órán voltam".

A szünetekkel takarékosan bánjon, mert idegesíteni fogják a hallgatóságot, és kevésbé lesznek hatékonyak, ha túl gyakran használja őket.

12. Használj gesztusokat a történeted illusztrálására.

A gesztusok vizuális elemet adnak a történetmeséléshez. Segíthetnek a hallgatóságnak elképzelni a történteket. A gesztusok energiát is közvetítenek, így még magával ragadóbb előadóvá tehetik Önt.

Íme néhány példa a gesztusokra, amelyeket történetmesélés közben használhatsz:

• Távolítsa el vagy közelítse egymáshoz a kezét, amikor a távolságot vagy egy tárgy méretét írja le.
• Tenyerével lefelé fordítva emelje vagy csökkentse a kezét, hogy leírja egy személy vagy tárgy magasságát.
• Vonja meg a vállát, és fordítsa mindkét tenyerét felfelé, hogy jelezze a kétségbeesést vagy a lemondást.
• Ha embereket, tárgyakat vagy kulcsfontosságú pontokat akarsz felsorolni, használd az ujjaidat, miközben ezt teszed. Emeld fel az egyik ujjad a lista első pontjához, emeld fel a két ujjad a másodikhoz, és így tovább, a tenyeredet a hallgatóság felé fordítva.

13. Használja az arckifejezését az érzelmek közvetítésére.

Azzal, hogy az arcoddal mutatod meg, hogyan érezted magad egy adott szituációban, még magával ragadóbbá teheted a történetedet. Ha nem vagy természetes kifejezőképességű, segíthet, ha kipróbálod a különböző arckifejezéseket egy tükör előtt, hogy tudd, milyen érzés.

Ez a színészeknek szóló videó hasznos tippeket ad az érzelmek közvetítésére a közönség felé. Ne vidd túlzásba, különben hamisnak vagy túldramatizáltnak tűnsz.

14. Ne törekedjen 100%-os pontosságra

A történetmesélés a hallgatóság szórakoztatásáról szól. Bár nem jó ötlet kitalálni dolgokat vagy felháborító hazugságokat mondani, nem kell teljesen pontosnak lennie. Nem kell például minden párbeszédsorozatot szóról szóra pontosan úgy visszaadnia, ahogyan az elhangzott. Ha a pontosságon fennakad, az bizonytalannak tűnhet, és megszakíthatja a történet folyását.

Összeállítás: példa egy hatékony történetre

Íme egy példa egy történetre, amely néhány ilyen alapelvet mutat be a gyakorlatban:

"Szóval, felébredek erre a fontos napra, ami tele van vizsgákkal és találkozókkal. Szinte azonnal érzem a pánik emelkedő hullámát, amikor rájövök, hogy átaludtam az ébresztőórámat. Teljesen kimerültnek érzem magam, de azért elkezdek készülni a napra.

Gyorsan lezuhanyozom és megborotválkozom. De nem tudok leszokni a fáradtságról, és a fürdőszobába menet valóban hányok egy kicsit. A helyzet már kezd kiborítani ezen a ponton, de azért elkészítem a reggelit és felöltözöm. Bámulom a zabkásámat, de nem tudok enni, megint hányni akarok.

Ezért felkapom a telefonomat, hogy lemondjam a találkozóimat - és ekkor látom, hogy hajnali fél kettő van."

Nézzük, miért működik ez a történet:

• A nyitó rész meghatározza a helyszínt, és kontextust ad. Ez egy alulról építkező történet. Látjuk, hogy miért van jelentősége a helyzetnek; a mesélő nagy nap előtt áll, és ha valami rosszul sülne el, annak jelentős következményei lennének.
• A legtöbbünknek előfordult már, hogy valamikor átaludtunk egy ébresztést, és stresszesek lettünk.
• Nem mutatja a mesélőt hősként, és nem ad lehetőséget a mesélőnek arra, hogy dicsekedjen.
• Elegendő részletet tartalmaz ahhoz, hogy élénk képet festsen a közönség számára, de nem hosszadalmas.
• Logikus szerkezetet és időrendet követ.
• Erős csattanója van.

Ez a történet azt is megmutatja, hogy nem kell elképesztő dolgokat megtapasztalni vagy figyelemre méltó életet élni ahhoz, hogy jól tudjunk mesélni.

Meg kell kérdezned, hogy "találd ki, mi történt ezután?".

Talán olvasta már, hogy a közönség lekötésének egyik módja az, hogy a történet következő részének felfedése előtt szünetet tart, majd megkérdezi: "Találja ki, mi történt ezután?".

Például:

"Éppen a barátom házához vezettem, amikor hirtelen furcsa hangot hallottam magam mögött, olyasmit, mint egy üvöltés. Átnéztem a vállam felett; találjátok ki, mi volt az?".

Alkalmanként alkalmazva ez a technika azt eredményezheti, hogy a közönség jobban beleéli magát a történetbe. De csak akkor működik jól, ha:

• A hallgatóid eléggé kényelmesen érzik magukat ahhoz, hogy elmondják a véleményüket; egyesek nem akarják magukat hülyének nézni azzal, hogy "rosszul értik". Másokat esetleg bosszant, ha aktív szerepvállalást kérsz tőlük, mert ők csak hallgatni akarnak.
• A történet következő része valószínűleg érdekesebb lesz, mint a hallgatóság találgatásai; ha a válaszok kreatívak és izgalmasak, a történet következő része ehhez képest unalmasnak tűnhet.

Hogyan szerezhetsz több tapasztalatot mesélőként?

1. Tanuljon másoktól

Az is hasznos lehet, ha megnézed és meghallgatod a The Moth mesemondóit. Hallgass meg néhány rövid történetet, és döntsd el, mitől hatásosak vagy unalmasak. Talán elleshetsz néhány tippet, hogyan lehet lekötni a hallgatóság figyelmét.

A Speak Up Storytelling podcast egy másik hasznos forrás, ahol történeteket, valamint kritikákat és kommentárokat hallgathatsz meg, amelyek azt vizsgálják, hogy miért működnek (vagy nem működnek).

2. Gyakorolja a történetek írását

Vannak, akik úgy találják, hogy a kreatív írás segít nekik megtanulni, hogyan kell felépíteni egy jó történetet. Azonban tisztában kell lenned azzal, hogy amikor anekdotát mesélsz, a hangodat és a testbeszédedet is használnod kell, amit nem lehet gyakorolni egy történet megírásával.

3. Gyakoroljátok a történetek elmesélését

Legyen két-három olyan történeted, amelyet társasági alkalmakra használhatsz. Ha sorra próbálod őket, és megpróbálod szóról szóra elmondani, merevnek tűnhetsz, de ha egyedül vagy egy barátoddal gyakorolod őket, magabiztosabbnak érezheted magad, amikor másoknak mondod el őket.