Hogyan élvezze a társasági életet (azoknak, akik inkább otthon lennének)

"Az évek során csökkentettem a szorongásom nagy részét, és elég jó szociális készségeim vannak, de még mindig nem élvezem a társasági életet. Úgy értem, vannak apró beszélgetések, amelyeket élvezni tudok, de a legtöbbször az alapvető társasági élet unalmas számomra, és időnként kimerítő, szinte fájdalmas tud lenni."

"Csak azt kívánom, bárcsak nagyobb késztetést éreznék arra, hogy társas kapcsolatokat keressek - jó barátokat akarok, akikkel beszélgethetek, de nem fektetek sok energiát ezekbe a barátságokba, mert "kötelességnek" érzem, nem olyasminek, amit élvezek."

Bár sok ember számára szórakoztató a szocializáció,[] sokunk számára nehéz és kimerítő lehet. Ahelyett, hogy kénytelen lennél a kényelmetlenséged ellenére szocializálódni, szeretnék segíteni abban, hogy aktívan élvezd a szocializációt.

Vannak, akik nehezen érzik motiváltnak magukat a társasági eseményeken való részvételre. Ha ez Önre jellemző, tudja, hogy valószínűleg élvezni fogja, amikor megérkezik. Frusztráló lehet, hogy ez nem elég ahhoz, hogy felülírja azt az érzést, hogy nem akar részt venni.

Más emberek úgy találják, hogy egyszerűen nem élvezik a társasági életet, vagy akár aktívan nem is kedvelik azt. Mindkettőt megtapasztaltam életem különböző időszakaiban, és szeretném megosztani azokat a stratégiákat, amelyeket kifejlesztettem, hogy segítsek.

Nem ígérhetem, hogy az alábbi ötletek azt fogják jelenteni, hogy ezentúl minden társadalmi eseményt élvezni fogsz. Remélem, hogy segítenek abban, hogy a társadalmi interakciók többségét élvezd.

Bár ez az útmutató tippeket ad arra vonatkozóan, hogyan élvezheted a társasági életet, lásd a fő útmutatónkat is arról, hogyan lehetsz társasági ember.

"Ott vagyok, de nem érzem magam igazán jelenlévőnek."

Az elszigeteltség vagy a kirekesztettség érzése bármilyen társadalmi eseményt megkeseríthet. A kutatások azt mutatják, hogy a szocializáció sokkal élvezetesebb, ha úgy érzi, hogy bevonják, és aktívan részt vesz másokkal.[]

Ha társasági eseményeken vesz részt, de nem élvezi azokat, az alábbi lépések közül néhány kipróbálása segíthet.

1. Változtassa meg, hogyan látja a small talkot

Amikor a társasági életre gondol, valószínűleg nagy embercsoportokra gondol, akik alkalmi beszélgetéseket folytatnak. Ez a fajta kapcsolat elégtelennek és frusztrálónak tűnhet, mintha popcornt kínálnának, amikor teljes értékű étkezést szeretne.

Nem kell minden kapcsolatteremtésnek sok csevegéssel járnia. A szociálisan tapasztalt emberek képesek gyorsan áttérni a csevegéstől a másik szenvedélyeinek, érdeklődési körének és szakértelmének megismerésére. Van itt egy nagyszerű bejegyzésünk, tele ötletekkel, amelyek segítenek mélyebb és hasznosabb beszélgetéseket folytatni.

Íme az útmutató, hogyan lépjen túl a csevegésen, és hogyan folytasson érdekes beszélgetést.

A small talk ellenszenve nagyon gyakori, így jó esély van arra, hogy a beszélgetőpartnered is szívesen tér át egy érdemi témára.

2. Találd ki, hogy pontosan mi aggaszt téged

Bár azt mondtam, hogy megtanulhatod élvezni a társasági életet, valószínűleg lesznek olyan társasági helyzetek, amelyeket soha nem fogsz élvezni. Ha nem iszol, akkor a hosszú esték egy bárban valószínűleg nem fognak tetszeni neked.

Lehet, hogy a tervezett társas helyzetek körül van valami, ami miatt a társas érintkezés gondolata stresszesebbnek tűnik számodra. Próbáld meg megérteni ezt a problémát, és nézd meg, hogy tudsz-e közvetlenül foglalkozni vele. Ez általánosságban csökkentheti a társas érintkezéssel kapcsolatos kellemetlenségedet.

Például stresszesnek érezheti magát attól a gondolattól, hogy egy társasági eseményen addig kell maradnia, amíg a fuvar készen nem áll az indulásra. Ha biztos lehet benne, hogy Ön irányítja a közlekedési megoldásokat, akkor jobban érezheti magát. Próbálja ki, hogy maga vezet, vagy rendeljen fuvarmegosztást, hogy lássa, kevésbé érzi-e magát stresszesnek. Ha megtalálja és alkalmazkodik ahhoz, amit stresszesnek talál, akkor a szocializálódás sokkal kényelmesebbé válhat.kezelhető.

3. Gyakorolja a kíváncsiságot az új emberek iránt

A kíváncsiság érzése más emberek iránt még a felszínes társadalmi interakciókat is érdekesebbé teheti. Ez mélyebb kapcsolatokra is ösztönözhet. Élvezetes lehet azon gondolkodni, hogy mások hogyan látják a világot. Tanulmányok azt mutatják, hogy valaki más világnézetének figyelembevétele az agynak olyan részeit használja, amelyek az élvezethez és a jutalomhoz kapcsolódnak.[]

Próbáld megérteni, hogy mi az, ami a beszélgetőpartneredet "tikkelteti". Tegyél fel neki kérdéseket az életéről, arról, hogy miért vall bizonyos meggyőződéseket, vagy hogy mit érez egy témával kapcsolatban. Ez gyakran szórakoztatóbbá is teszi a beszélgetést.

4. Mondd meg az embereknek, ha valamit nem akarsz csinálni.

Néha mások viselkedése az, ami miatt kényelmetlenül érezzük magunkat társasági helyzetekben. Ez gyakran előfordul családi összejöveteleken. Lehet, hogy tolakodó kérdéseket tesznek fel, vagy ölelést várnak el.

Állítson fel határokat azzal kapcsolatban, hogy mit hajlandó és mit nem hajlandó megosztani egy adott társasági környezetben, és gyakorolja, hogy ezeket be is tartsa. Nehéz lehet megmondani valakinek, hogy nem akar egy bizonyos témát megvitatni vele, ezért legyen készen egy válasz. Próbálja meg azt mondani, hogy "A munka jól megy, de egy kicsit stresszel, úgyhogy inkább valami másról beszélgetnék."

Egy ideig eltarthat, amíg megérti, hol vannak a határai az egyes társas helyzetekben. Egy társas esemény után gondolja végig, mi az, ami miatt kellemetlenül érezte magát. Ez segíthet eldönteni, hol kell elhelyeznie a határait. Ne feledje, hogy ezek a maga határai, és bárhová beállíthatja őket. Különböző embereknek különböző határokat is szabhat.

5. Állítson fel egy konkrét célt az interakcióval kapcsolatban

Ha a szocializálódás során saját személyes célokat tűzöl ki magad elé, az sikerélményt adhat. Gyakorlati cél lehet az, hogy egy esemény során három új emberrel beszélj. Egy szeszélyesebb cél az lehet, hogy minél több beszélgetésben említsd meg a "nyúl" szót. Az elért eredmény érzése fontosabb, mint maga a cél.

Ha elérted a céljaidat, próbálj meg jutalmat adni magadnak az esemény után. Ha a szocializálódást jutalommal kombinálod, az agyad pozitívabban reagál a társas helyzetekre[].

6. Hozzon létre egy szocializációs rutint

Ha ritkán szeretne társasági eseményeken részt venni, próbáljon meg olyan rutint kialakítani, amely magában foglalja a szocializálódást. Ez különösen hasznos lehet, ha minden héten ugyanabban az időpontban ugyanazokkal az emberekkel találkozik.

Ha a barátokkal való találkozás szokássá válik, akkor azt tapasztalhatod, hogy kevesebb stresszt érzel, mielőtt elmész valahová, mert ez már az életed hétköznapi részévé vált, nem pedig egy különleges esemény, amelyre fel kell készülnöd.

7. Változtass azon, ahogyan magaddal beszélsz

Azokat a dolgokat, amelyeket a saját elménkben mondunk magunknak, belső monológunknak nevezzük. A nyelvezet, amelyet a belső monológunkban a szocializációnkról használunk, nagy hatással lehet arra, hogy hogyan érezzük magunkat magával az eseménnyel kapcsolatban. Amikor olyan szavakat használunk, mint a "kellene" és a "kellene", hogy meggyőzzük magunkat valaminek a megtételéről, akaratlanul is vonakodóbbá tehetjük magunkat.

Ha csak megpróbálod ezeket a szavakat eltávolítani a belső monológodból, az nem tűnhet hitelesnek. Ehelyett próbáld meg megtalálni a társasági élet pozitív aspektusait. Koncentrálj azokra, amelyeket fontosnak érzel magad számára. Próbáld meg azt mondani magadnak, hogy "Elmehetek megnézni, hogy Susan hogy érzi magát a műtétje után." vagy "Tomnak talán van néhány képe az új cicáiról, amit megnézhetek". Ez motiválóbb lehet, mint azt mondani, hogy "kellene".

8. Találjon időt a feltöltődésre

Ha a társasági események kimerítik Önt, lehet, hogy Ön inkább introvertált, mint extrovertált. Ez a kimerültség lehet fizikai, mentális vagy érzelmi. Az introvertáltak energiát kapnak az egyedül töltött időtől, és a társasági életben töltött idő energiába kerül.

Ha tudod, hogy kimerült leszel, nehezebben tudod meggyőzni magad, hogy menj el a nagy rendezvényekre.

Ahelyett, hogy megpróbálna küzdeni a kimerültséggel, inkább tervezzen egy nyugodt, pihentető napot egy nagyobb társadalmi esemény után. Ez nem fogja csökkenteni a fáradtságot, de a tudat, hogy lesz ideje feltöltődni, csökkentheti az aggodalmát amiatt, hogy mennyire fárasztja a társasági élet.

Itt a fő cikkünk arról, hogyan lehetsz introvertált emberként szociálisabb.

9. Tekintse a szocializálódást önmagába való befektetésnek

Az olyan beszélgetések, amelyek többnyire a small talk köré összpontosulnak, felszínesnek tűnhetnek. Nem meglepő, hogy hamar unatkozni és frusztrálttá válsz. Ez különösen igaz, ha a beszélgetéseidből nem alakulnak ki tartalmas kapcsolatok.

Tekints úgy a szocializálódásra, mint a szociális készségeid erősítésének módjára, és emlékeztesd magad arra, hogy minden egyes alkalommal, amikor szocializálódsz, egyre tapasztaltabb leszel. Megpróbálhatsz olyan tevékenységeket vagy eseményeket is választani, amelyeknek van célja vagy értelme, például önkéntes munka vagy egy készség fejlesztése. Vagy menj olyan helyekre, ahol az emberek osztoznak az érdeklődési körödben. Itt az útmutatónk arról, hogyan találhatsz hasonló gondolkodásúakat.

Ha ez nem lehetséges, próbálja meg a beszélgetést a csevegéstől eltéríteni és érdekesebb témákra terelni. Íme egy útmutató arról, hogyan lehet érdekes beszélgetést kezdeményezni.

A szocializálódást nem kedvelő emberek mögöttes okai

Ha nem élvezed a társasági életet, még inkább elszigeteltebbnek érezheted magad. Talán meglepődsz, ha megtudod, hogy a lakosság akár fele is introvertáltnak mondaná magát[] Sokan közülük nem élvezik a legtöbb társas interakciót.

Segíthet megérteni, hogy miért nem élvezed a társasági életet, vagy miért hiányzik belőled a késztetés a társas interakciókhoz.

Egészségügyi problémák megnehezíthetik a szocializálódást

Mind a fizikai, mind a mentális egészségügyi problémák növelhetik a társas érintkezések nehézségeit. Az olyan problémák, mint a krónikus fáradtság szindróma, a társas érintkezések energiaigényét az Ön által kezelhető mértéket meghaladó mértékben növelhetik. A hallás- vagy beszédkárosodás szintén megnehezítheti a kommunikációt, és ahhoz vezethet, hogy Ön kényelmetlenül érzi magát.

A mentális egészségügyi problémák gyakran közvetlenül befolyásolják a társas helyzetek élvezetét. A súlyos depresszióban szenvedő fiatalok 50-78%-a mutat csökkent örömöt a társas interakciókban.[] A szorongásos zavarok, különösen a szociális szorongás, szintén drámaian csökkenthetik a társas kapcsolatok iránti vágyat. Ez kevésbé kifizetődővé teheti a társas interakciókat.

Ha egészségügyi problémák megnehezítik a társas érintkezések élvezetét, fontos, hogy ha lehet, kezelje a kiváltó okot. Sajnos ez nem mindig lehetséges.

Lehet, hogy a társasági köröd keveset tehet az egészségügyi problémáid enyhítéséért, de érdemes lehet megbeszélni egy megbízható barátoddal. Lehetséges, hogy a társasági eseményeket úgy változtatják meg, hogy könnyebbé tegyék számodra. Például kikapcsolhatják a háttérzenét, ha hallásproblémáid vannak.

Múltbeli negatív vagy traumatikus élmények

Sokan, akik félénken vagy esetlenül nőttek fel, úgy találják, hogy negatív élményeket várnak a társadalmi eseményektől. Ez különösen igaz, ha zaklatták, vagy mérgező barátai vagy kapcsolatai voltak.

A szorongás ezen formája mögöttes bizalomhiányra vezethető vissza. Lehet, hogy nem bízik abban, hogy a körülötte lévő emberek kedvesek lesznek, vagy nem bízik abban, hogy a szociális készségei átviszik az eseményen anélkül, hogy szociális baklövést követne el.

A bizalom lassan épül fel, akár arról van szó, hogy megtanulunk bízni másokban, akár arról, hogy bízunk magunkban. A kisebb csoportokban való szocializálódás kezdetben segíthet, mivel így korlátozódik azoknak az embereknek a száma, akikben meg kell bíznunk. Gyakran túlbecsüljük, hogy mások mennyire veszik észre vagy emlékeznek a szociális hibáinkra. Ezt nevezik reflektorfény-hatásnak.[] Ennek megértése lehetővé teheti, hogy levegyünk magunkról egy kis nyomást.